Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Amikor az én generációm – X – először találkozott az illegális drogokkal a 90-es években, ez az egész téma teljesen tabu volt. Persze sok szempontból még ma is az. Ha a hivatalos állami hozzáállást nézzük. De nekünk itt Kelet-Európában annak idején még az előző nemzedékektől sem igazán volt mit tanulnunk. Hiszen ők csak annyit tudtak erről a témáról, ami a Vasfüggöny mögé beszivárgott a Kádár-rendszerben: torz és részleges féligazságokat. Élő tapasztalatok nélkül.
Nem volt még Internet, vagy ami volt, gyermekcipőben járt. Első élményeink tétova tapogatózások voltak....
Az emberek meglepően hasonlóan írják le, amit akkor élnek át, amikor lelki krízisben vannak. Folyamatosan úgy érezzük, mintha egy mázsás súly nehezedne a mellkasunkra. Volt már ilyenben részed? Nekem is, bár szerencsére nem most.
Szinte csak akkor szabadulsz meg a rettentő nyomástól, amikor alszol. És van az a pillanat az ébrenlét és az álom határán, amikor már felébredtél, de még nem ugrottak a helyükre az emlékeid, az identitásod, a hely és az idő, amiben vagy. Ebben a röpke, tűnő pillanatban még nem érzed a súlyt – a lelked súlytalan.
De aztán fókuszba áll a valóság....
Gyerekek, a NER nyelvújító leleményének nincsenek határai… Laci elmehetne forgatókönyvírónak „A tudatrablók támadása” című scifi-horror filmhez:
„Amikor a tinédzserek elszívták az első spanglit a parkban, naivul azt hitték, hogy egy idétlen röhögcséléssel tarkított este elé néznek. De arra nem számítottak, hogy baljós, sokkoló felfedezés vár rájuk: jönnek a tudatrablók, akiknek a létezését is el akarták titkolni előlük a libsik…”
A Chatgpt-t megkérdeztem, hogy találkozott-e már a „tudatrabló” kifejezéssel. Hát nem. És ezt a megjegyzést...
Amikor az én generációm – X – először találkozott az illegális drogokkal a 90-es években, ez az egész téma teljesen tabu volt. Persze sok szempontból még ma is az. Ha a hivatalos állami hozzáállást nézzük. De nekünk itt Kelet-Európában annak idején még az előző nemzedékektől sem igazán volt mit tanulnunk. Hiszen ők csak annyit tudtak erről a témáról, ami a Vasfüggöny mögé beszivárgott a Kádár-rendszerben: torz és részleges féligazságokat. Élő tapasztalatok nélkül.
Nem volt még Internet, vagy ami volt, gyermekcipőben járt. Első élményeink tétova tapogatózások voltak. Haveroktól...
Megvan, ki felelős azért, hogy „az árnyékban élő” fiatalok drogoznak! Laci megtalálta a választ.
Talán elolvasta Rácz professzorék lektorált szaklapban megjelent tanulmányát (belinkelem a hozzászólásba) és azonosította a rendszerszintű okokat? A kirekesztést, a strukturális deprivációt és az örökölt tehetetlenséget, az ezekből fakadó jelenorientált létezési módot? Esetleg ezen rendszerszintű problémák mögött megnevezte a politikai felelősöket?
Á dehogy, te csacsi!
A zenészek. Na azok aztán bajban vannak. Ők tehetnek mindenről. Hencegnek a „fényben”,...
Tényleg, azért ez már felháborító, hogy nem hagyják az embert ebben az országban nyugodtan élvezni a lopott vagyont a luxushaciendán, még fotózgatnak is itt mindenféle újságírók, oktvetetlenkednek itt mindenféle jogvédők. Ez már tényleg tűrhetetlen, hát a lófnak is van vége, mit képzelnek ezek? Már a zebráit se etetheti meg az ember anélkül, hogy ne kattogna a gép. A végén majd még el is kell számolni a közpénzzel? Hát hová jutna ez az ország, ha ezt hagynánk??
Megvan, ki felelős azért, hogy „az árnyékban élő” fiatalok drogoznak! Laci megtalálta a választ.
Talán elolvasta Rácz professzorék lektorált szaklapban megjelent tanulmányát (belinkelem a hozzászólásba) és azonosította a rendszerszintű okokat? A kirekesztést, a strukturális deprivációt és az örökölt tehetetlenséget, az ezekből fakadó jelenorientált létezési módot? Esetleg ezen rendszerszintű problémák mögött megnevezte a politikai felelősöket?
Á dehogy, te csacsi!
A zenészek. Na azok aztán bajban vannak. Ők tehetnek mindenről. Hencegnek a „fényben”, ezért...
Orbán Viktor tényként közölte, hogy agyonvertek egy kárpátaljai magyar férfit az ukrán hadseregben. A rokonokkal szemben az ukrán hatóságok mást állítanak – reméljük, kiderül az igazság. A részvét nyilvánítása szép emberi gesztus mindenesetre.
Ugyanakkor szeretném felhívni Orbán úr figyelmét, hogy nem is olyan régen egy másik magyart is agyonvertek a rokonai szerint – méghozzá itt, nálunk, Magyarországon. Magyar rendőrök, a miniszterelnök által indított drogellenes háborúban. Érdekes módon miniszterelnök úr abban az ügyben nem érezte úgy, hogy meg kell szólalnia, vagy...
Kiadták a kilövési parancsot Azahriah-ra.
Sorra jelennek meg a gyalázó cikkek, amik azt próbálják elhitetni az olvasókkal, hogy a zenész „öngyilkosságra és droghasználatra biztatja a fiatalokat.”
Milyen érdekes, nem? Mármint az, hogy korábban fel sem tűnt nekik, hogy bármi gond lenne a zenéjével.
Mr. „a fűszívás ördöggel cimborálás” Orbán például tavaly valamiért még rongyosra hallgatta a Rampapampam számot. Gondolom fel sem tűnt neki, hogy a „roll a canna-cannabis, raggaman/Karikába fújjuk a füstöt” miről is szól. Csak rázta rá a seggét...
Orbán Ráhel New Yorkba költözik családostul. Ahol „önállóságot, rugalmasságot, nyitottságot” tanulhatnak majd a gyermekei, írja. Egyem a száját!
Csupa olyan dolgot tanulhatnak, amit idehaza nem igazán. Apu sokat tett azért, hogy így legyen. Hogy rugalmatlan, zárt gondolkodású alattvalókat képezzünk önálló, rugalmas, nyitott polgárok helyett. Hogy a hazai közoktatás jelentős része a leszakadást és ne a mobilitást szolgálja. Sőt, hogy szinte tanár se maradjon már benne.
No de persze a NER-elit gyermekeire nem vonatkozik az, ami egy zsákfalu szegregált osztályának tanulóira. Ők...
