Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Észrevetted már, hogy egész életedben ott kísér az utadon a Nagy Ellenőr?
Mint egy kalauz a vonaton, aki a legváratlanabb pillanatban bukkan fel, hogy kérje a jegyeket, bérleteket.
Tekintete szigorú. Valósággal átfúrja a lelkedet.
Lebiggyeszti a száját: igen, tudom. Azt is. Üzeni egyetlen megsemmisítő pillantásával.
Tudom, mit tettél. Tudom, mire gondolsz. Tudom, mit akarsz tenni.
Tudom, hogy nem vagy elég jó. Minden, amit teszel, megmérettetett. És könnyűnek találtattál. Lehetetlenül könnyűnek.
Mindketten tudjuk, hogy nem vagy rá képes. A boldogságra. Minek áltatnál...
A mindfulness meditáció, mint szemlélet és gyakorlat, néha szokatlan területeken is fontos belátásokkal szolgál a számomra. Például az előítéletek terén.
Az életem egy jelenős részében egyáltalán nem tudatosodott bennem, hogy előítéletes vagyok. Illetve az előítéleteimet racionális, megalapozott ítéleteknek tartottam. Azt hiszem, az emberek jelentős része egy egész életet leél úgy, hogy ebben a szakaszban marad. És persze bizonygatja, hogy ő mennyire nem előítéletes, csak éppen azok tényleg ilyenek. Meg egyébként is, túl van tolva és ez már aztán sok.
„Én nem utálom a...
Mindig is borzasztóan gyomorforgatónak tartottam azt, amikor politikusok a társadalom legelesettebb, legnagyobb nyomorúságban élő tagjaiba rúgnak bele csak azért, hogy a saját népszerűségüket növeljék. Sajnos Magyarországon ez elég gyakran előfordul. A legutóbb például Kubatov Gábor tette ezt, amikor egy fedél nélkül élő, az aluljáróban alvó emberekről készült fotót posztolt a következő szöveggel: „a baloldal hajléktalanokkal árasztotta el Budapest utcáit”.
Az egészben nem is az a legundorítóbb, hogy mint kiderült, mindehhez egy olyan fotót használt, ami még Tarlós István...
A Száraz November kampány kapcsán gondolkodtam el azon, hogy bár sokat lehet hallani arról, hogy a mértéktelen alkohol-fogyasztásnak milyen ártalmai vannak – arról viszonylag keveset beszélünk, hogy milyen problémákat tapasztal az, aki teljesen absztinens.
Tudjátok amikor Dél-Afrikában jártam a nyáron, hitetlenkedve néztem, hogyan bújnak meg az emberek a szögesdrótokkal, CCTV-kel, fenyegető feliratokkal védett házaikban. „Security” – biztonság, mondják. De vajon tényleg biztonságban érezték magukat a szögesdrótok mögött? Nem hiszem.
Ne értsetek félre: értem, hogy van olyan, amikor szükség van ezekre a dolgokra. De bennem a szögesdrótok, kerítések, kamerák, biztonsági őrök látványa nem a biztonság érzetét erősíti. Pont az ellenkezőjét. Amikor egy közösség túl sokat használ ezekből, túlságosan is szem előtt, túl...
A Száraz November kampány kapcsán gondolkodtam el azon, hogy bár sokat lehet hallani arról, hogy a mértéktelen alkohol-fogyasztásnak milyen ártalmai vannak – arról viszonylag keveset beszélünk, hogy milyen problémákat tapasztal az, aki teljesen absztinens. Mielőtt még egyesek szigorúan felvonnák a szemöldöküket: nem arról beszélek, hogy a szeszmentesség önmagában káros hatással lenne az ember egészségére. Éppen ellenkezőleg: számos kutatás szerint jótékony hatással van rá. Amiről én beszélek, sokkal inkább az absztinencia szociális, társadalmi hatásairól szól.
Mire is...
Érdekes paradoxonnak találtam, hogy a múltkori posztot az önegyüttérzésről többen éppen annak vették, ami ellen szól: ítélkezésnek és megszégyenítésnek. Mintha én az önsajnálatba merülő emberek fölött szerettem volna pálcát törni. Vagy mintha leszóltam, lenéztem volna az okokat, amelyek miatt az emberek önsajnálatba merülnek (dehogyis). Az önsajnálat nagyon is emberi, velem is gyakran előfordul, amikor rossz dolgok történnek velem. Természetes reakció.
De mondjuk ki nyíltan és egyenesen: amikor belemerülünk az önsajnálatba, amikor nem ismerjük fel, nem tudatosítjuk a csapdáját,...
Tényleg eljutottunk ide.
Most olvasom, hogy két kormányhivatalnok távolságmérővel lemérte egy könyvesbolt bejárata és egy templom és egy katolikus iskola bejárata közötti távolságot. Mert ugye a homofób törvény szerint olyan könyvet, ami akár csak utal a szexuális, nemi kisebbségekre, csakis 200 méternél távolabb lehet árusítani iskolától és templomtól.
Ez egy igazi kafkai pillanat a magyar történelemben: ahogy az a két az adónkból fizetett bürokrata hideg szenvtelenséggel és technokrata akurátussággal centire kiméri a cenzúra hatótávolságát, abban van valami jelképes. Mintha...
Sokan összetévesztik az önsajnálatot és az önmagunkkal való együttérzést – pedig jelentős különbség van a kettő között.
Az önsajnálat során aránytalanul felnagyítjuk a minket ért sérelmet és úgy dagonyázunk benne, mint a vaddisznó a pocsolyában.
Az önegyüttérzés viszont megérteti velünk, hogy a szenvedésünk az egyetemes emberi szenvedés része, és nem azonos velünk.
Az önsajnálat során külső körülmények tehetetlen áldozatának érezzük magunkat, aki képtelen a változásra.
Az önegyüttérzés során belátjuk, hogy bár a rossz dolgokat nem tudjuk teljesen kivédeni, de gyakran azzal...
Vajon lehet egy olyan libsi oldalon hazaszeretetről írni, mint ez? Egy olyan oldalon, ami különféle „veszélyes” nyugati újításokat próbál népszerűsíteni Magyarországon? Például, hogy fogadjuk el a másságot, ne büntessük a droghasználót, költsük a pénzt kisgyerekes szülők támogatására bilincsek meg börtönök helyett?
Szerintem nem csak lehet – de kell is. Pont azért, mert úgy vagyok, vagyunk beállítva, mint „idegen ügynökök”, „hazaárulók”. Az olyan témákat, mint a hazaszeretet, kisajátítják olyan csatornák és fórumok, amelyek szerint...
