Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Horváth Laci drogbiztos szerint a „megengedő szemlélet” vezetett el oda, hogy egy francia városban kijárási tilalmat vezettek be a 16 évnél fiatalabbak számára. Valójában azonban a francia drogpolitika sosem volt „megengedő”, az erőszak pedig éppen a drogtilalom velejárója.
2025. július 21-én Nîmes város hat drogkereskedelem által leginkább sújtott negyedében (pl. Pissevin, Valdegour, Mas de Mingue, stb.) bevezették a éjszakai kijárási tilalmat a 16 év alattiak számára. A korlátozás a 21:00 és 06:00 óra közötti időszakra vonatkozik, és kezdetben 15 napig, azután...
A múltkor írtam egy posztot egy fogyatékkal élő kislánnyal való találkozásomról. Kaptam egy levelet egy érintett szülőtől, ami aztán ismét gondolkodóba ejtett, megosztom veletek egy részét.
A levélíró anyuka szerint a posztom azt sugallja, hogy minden fogyatékkal élő gyermek „szeretetet sugároz”, „különösen áldott”, stb. A levélíró szerint ez klisé, amely láthatatlanná teszi azokat a szülőket, akiknek gyermeke súlyosan érintett, és nem tud kapcsolatot teremteni, nem tud ölelni, szeretetet kifejezni. És viszonylag kevés szülő tudja áldásnak érezni ezt a sorsot.
„És még...
Emlékszel a pillangó-effektusra?
Egy pillangó meglebbenti a szárnyát Brazíliában, és tornádó lesz Texasban.
A léleknek is van pillangó-effektusa.
Gyermekkorunkban történik valami. Esemény, vagy események sorozata. Nem is kell, hogy bántsanak minket. Elég, ha egyszerűen belénk vésődik a hiedelem: nem vagyunk érdekesek, fontosak, szerethetők. Így hát hasznosnak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk az éltető figyelmet és szeretetet. Belénk épül egy hiány, ami kielégülés után sóvárog.
Felnőttkorunkban jön valami kiszámíthatatlan impulzus. Egy érintés, ami valami...
Emlékszel a pillangó-effektusra? Egy pillangó meglebbenti a szárnyát Brazíliában, és tornádó lesz Texasban.
A léleknek is van pillangó-effektusa.
Gyermekkorunkban történik valami. Esemény, vagy események sorozata. Nem is kell, hogy bántsanak minket. Elég, ha egyszerűen belénk vésődik a hiedelem: nem vagyunk érdekesek, fontosak, szerethetők. Így hát hasznosnak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk az éltető figyelmet és szeretetet. Belénk épül egy hiány, ami kielégülés után sóvárog.
Felnőttkorunkban jön valami kiszámíthatatlan impulzus. Egy érintés, ami valami megmagyarázhatatlan...
Abban a kétes élvezetben volt részem, hogy megnéztem azt a rogáni propaganda műhelyeiben készült förmedvényt, ami arról szól, hogy „milyen lenne a világ, ha hagynánk, hogy az LMBTQ-propaganda utat törjön Magyarországon is”.
Tudjátok ez mi? Politikai pedofília.
Mint jogtudatos magyar polgár, és főleg mint kisgyerekes szülő, KIKÉREM MAGAMNAK, hogy a gyerekeinket használják fel arra, hogy a kisebbségek elleni gyűlöletkeltést alátámasszák!
Ha valami van, ami a gyermekeink egészséges lelki fejlődését veszélyezteti, hát az pont az ilyen undorító uszító propaganda. Nem a...
A hétvégén egy játszótéren összefutottunk egy kislánnyal, aki láthatólag valamilyen fogyatékossággal él. Látszott a mozgásán.
Amikor egy ép gyerek szülője szembesül ezzel, többnyire többféle érzés kavarog benne. Egyrészt szánalmat érez a gyerek iránt, és főleg a szülők iránt. De a szánalomba más is vegyül: egyfajta megkönnyebbülés, hogy legalább a te gyereked „nem ilyen”. Ami könnyen átmehet egyfajta feszengésbe vagy viszolygásba.
Később az anyukájával rajzolni kezdtek a járdára színes krétával, az én kislányom és az anyja is odaültek hozzájuk. És akkor a kislány...
Ezernyi olyan dolog lehet egy ember múltjában, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy aktív közéleti szerepet vállaljon. Korrupció, visszaélés, hazugság, képmutatás. Például ha valaki homofób törvényeket támogat, miközben meleg szexbulikba jár. Vagy ha valaki dokumentáltan közpénzeket játszik át a haveroknak, családtagoknak. Sajnos számos olyan hiteltelen szereplő van a közéletben, aki ennek ellenére sem vonul vissza. De az konkrétan, hogy valaki a szexiparban dolgozott/dolgozik, önmagában nem ok arra, hogy megbélyegezzék és/vagy kirekesszék a közéletből. Ezt a szemellenzős pornó-ellenes...
Miközben a korszerű és szakszerű drogprevenciós programok ritkák, mint a fehér holló, a kormány jóváhagyásával egyre gyakrabban hívnak az iskolák celebeket „drogprevenciós előadást” tartani. Ez a gyakorlat nem csak egyszerűen nem eredményes, de egyenesen ártalmas a fiatalokra.
A társadalom és az állam csődje.
Ez jutott eszembe, miután megnéztem az RTL Klub Házon kívül című műsorának riportját Zsoltról, a 19 éves srácról, aki hosszú éves bántalmazásnak vetett véget azzal, hogy megölte a bántalmazó apját.
Csődöt mondott ez az állam ott, amikor már kisgyermekkorától kitette Zsoltot, az anyját és testvéreit annak, hogy az apa folyamatosan verje, megalázza őket. Vajon milyen lehet úgy felnőni, hogy az apád, akinek a biztonságot, a gondoskodást kellene számodra jelenteni, folyamatos veszélyforrást jelent rád? Rettegni, hogy mikor szakad el nála a cérna? Ezt...
A társadalom és az állam csődje.
Ez jutott eszembe, miután megnéztem az RTL Klub Házon kívül című műsorának riportját Zsoltról, a 19 éves srácról, aki hosszú éves bántalmazásnak vetett véget azzal, hogy megölte a bántalmazó apját.
Csődöt mondott ez az állam ott, amikor már kisgyermekkorától kitette Zsoltot, az anyját és testvéreit annak, hogy az apa folyamatosan verje, megalázza őket. Vajon milyen lehet úgy felnőni, hogy az apád, akinek a biztonságot, a gondoskodást kellene számodra jelenteni, folyamatos veszélyforrást jelent rád? Rettegni, hogy mikor szakad el nála a cérna? Ezt...
