Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Megérteni, hogy elvesztettünk valakit, és elfogadni, hogy nincs többé – ez két különböző dolog. Könnyű összekeverni.
Túl gyorsan állunk elő a vigasztaló közhelyekkel arról, hogy az élet megy tovább. Túl gyorsan akarunk továbblépni. Nincs idő a gyászra. Félünk tőle. Nem akarjuk átélni a fájdalmat, menekülünk előle. Mielőtt még az elménk valóban felfogta volna azt a fájó hiányt, ami ott tátong a lélek közepén.
Igen, a közepén: mert a gyász mindig egyben a saját identitásunk válsága is. Ki vagyok én? Kizökkent az otthon-létből egy hideg, szomorú síkra, ahol okos fejünkkel...
A hegyek szerelmesei, akik közé én is tartozom, megdöbbenve figyelik, micsoda indulat-cunamit váltott ki Suhajda Szilárd eltűnése a Csomolungmán. Szenvedélyes, polarizált viták zajlanak a közösségi média oldalakon.
Van egyrészt a minekmentoda oldal. Akik szerint a hegymászás érthetetlen és önző dolog, adrenalin-junkie függőség. Aminek a nevében az ember önző módon a családja elé helyezi saját szenvedélyét.
És van a másik oldal, ami szerint Szilárd egy nemzeti hős. Aki a „magyar kishitűség” ellenszerét hordozza, hiszen az ilyen sportteljesítmények lelkesítik a népet....
Bár a kellemes májusi időben az ember hajlamos elfelejteni, de tőlünk pár száz kilométerre keletre pusztító háború dúl. Emberek halnak meg – életek mennek tönkre minden nap. És a hadijelentésekből gyakran nem derül ki az, hogy egy csata vagy egy város ostroma mit is jelent a civil lakosságnak – hogyan hat az egyes ember életére.
Vannak köztük anyukák, apukák, nagyszülők, gyermekek, unokák. Mérnökök, orvosok, buszvezetők és takarítók. Vannak köztük fogyatékkal élők, idős emberek, cukorbetegek, akik rendszeres ellátásra szorulnak. És bizony vannak köztük olyanok is, akik...
Ma egy kelet-magyarországi városban filmeztünk. Beszélgettem egy velem nagyjából egykorú pasival, aki a függőségéből épül fel. Meghallgattam az élettörténetét.
Elég mélyről érkezett: egy cigánytelepen nőtt fel.
„Rettegésben telt a gyermekkorom,” mondta.
Az apja börtönviselt alkoholista volt, aki úgy gondolta, hogy a gyerekei is börtönben fogják végezni. Ezért fel kell őket készítenie a „valóságra”. Így hát azt játszotta, hogy részegen felsorakoztatta a gyerekeit, és addig verte őket, amíg elájultak. Így akarta őket „tréningezni”, hogy majd...
„Könyörgöm önnek, kedves Uram, legyen türelemmel mindennel kapcsolatban, ami megoldatlan a szívében, és próbálja megszeretni magukat a kérdéseket, mintha csak bezárt szobák lennének, vagy könyvek, amiket egy idegen nyelven írtak,” írta Rainer Maria Rilke egy fiatal költőhöz címzett levelében.
„Ne keresse a válaszokat, amelyeket nem kaphat meg most, mivel nem lenne képes megélni azokat. És a lényeg az, hogy mindent megéljünk. Élje meg a kérdéseket most! És talán egyszer, valamikor a távoli jövőben, fokozatosan, talán anélkül, hogy észrevenné, az élete utat tör a...
Nemrég itt volt Budapesten a nemzetközi és hazai konzervatív véleményvezérek és megmondóemberek új üdvöskéje, az illiberális kanadai ikon, Jordan Peterson.
Egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy pont őt hívta meg az egyik kormánypárti intézmény előadni, és nem mondjuk egy másik híres kanadait, Máté Gábort. No nem egyszerűen azért, mert Gábor baloldali, Peterson pedig jobboldali.
Nem kell napi politikai kérdésekre terelni a szót ahhoz, hogy szemléltessük a kettőjük között ásító világnézeti szakadékot. Ehhez elég megnézni, hogy mit mondanak a gyermekek neveléséről.
Peterson...
Egyik barátom mesélte, hogy nemrég egy egészségügyi problémájával orvoshoz fordult. A középkorú és egyébként kedves doktornő kikérdezte az életmódja, gyógyszerszedése felől. Ő alapos akart lenni, ezért kitért arra is, hogy előfordul egy évben egyszer-kétszer, hogy ecstasy-t fogyaszt.
– Maga drogos? – csapott le az orvos.
– Hát ezt így azért nem mondanám, előfordul egyszer-kétszer, hogy bulizáshoz beveszek ekit – hebegte döbbenten a barátom.
– Ne tereljen itt, akkor maga drogos – állapította meg ellentmondást nem tűrően, csernusdokis hangon az...
Donald Winnicott volt az egyik első orvos és pszichológus, aki részletesen bemutatta, milyen nagy szerepet játszik az ember fejlődésében a szülő és az újszülött közötti testi kapcsolat. Hogy ezek a fizikai interakciók az egész életünkre kihatnak és meghatározzák az identitásunkat.
Donald Winnicott volt az egyik első orvos és pszichológus, aki részletesen bemutatta, milyen nagy szerepet játszik az ember fejlődésében a szülő és az újszülött közötti testi kapcsolat. Hogy ezek a fizikai interakciók az egész életünkre kihatnak és meghatározzák az identitásunkat.
Magyarul az, ahogy a baba érzi a szülő testét, ahogy reagál rá, és ahogy a szülő reagál a baba testére – az kihat arra, hogy miként alakítjuk ki azt a képet, amit saját magunkról alkotunk. Mi több, azt is, hogy mit képzelünk valóságnak és mit nem.
Az a mód, ahogyan az anya a gyerekét tartja,...
„Most mit értem el én az életben?” – teszi fel a kérdést sok ember.
Ennyi idősen más már… és akkor jönnek az összehasonlítások.
Másnak már van kocsija, lakása, gyereke, párja, diplomája, Nobel-díja, karrierje, ötmillió lájkja. Mindenki behelyettesíti azt – ami neki NINCS. De másnak van.
És az összehasonlítás pergőtüzének áldozatául esik minden, ami neki VAN.
Mi több, áldozatul esik az önbecsülés is. Eltorzul az identitás.
A „másokkal” összehasonlítás vallatólámpájának fényénél abszolút senkivé válunk.
„Én vagyok az...
