Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
A múltkor kitettem egy posztot arról, hogy az életünk ebben a mi magasan fejlett technikai civilizációnkban és fogyasztói társadalmunkban éppen olyan, mint egy fogságban tartott állaté az állatkertben. Kényelmes, de egyben rendkívül korlátozott. Még akkor is, ha mi azt hisszük, hogy rendkívüli szabadságot élvezünk.
Egyáltalán nem dicsekedhetem azzal, hogy amiről itt írok, az egy hű de eredeti gondolat lenne: előttem sokan megfogalmazták már ezt. Például ott van Máté Gábor új könyve, ahol ő ezt a jelenséget „mérgező kultúraként” azonosítja. Viszont a hozzászólásokból ítélve...
„Neki milyen lelkesen meséltél róla, amikor meg én kérdeztem, hogy mi volt, szűkszavúan válaszoltál!”
Ismerős ez nektek? Aki hosszú távú párkapcsolatban él, annak valószínűleg igen. Az egyik fél lelkesen, szenvedélyesen mesél egy harmadiknak. A másik ezt hallja, és rosszul esik neki.
Vajon miért fáj annyira, amikor azt látjuk, hogy a másik sokkal lelkesebben mesél egy harmadiknak? Könnyű lenne rávágni, hogy féltékenység. De valójában ennél többről van szó. Nem feltétlenül gondolod, hogy a partnered akar valamit attól az illetőtől – egyszerűen az fáj neked, hogy...
Egy kormánypárti oldal (amit nem reklámozok) interjút közölt egy Erica Komisar nevű pszichológussal, akit az anyaságról szóló könyve miatt hívtak meg az MCC Feszt nevű kormányközeli rendezvényre. A könyve is megérne egy külön misét: a fő állítása az, hogy az anyáknak az első három évben teljesen a gyereknevelésre kell összpontosítaniuk. A könyv erős kritikákat váltott ki Amerikában, ugyanis sok dolgozó anyuka úgy értelmezte, Komisar ezzel a kiváltságos nők pozíciójából osztja az észt azoknak az anyáknak, akik nem tehetik meg, hogy három évre megszakítsák az életüket. Ebből már valószínűleg...
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős az olvasmányainkból és a filmélményeinkből a kiképzőőrmester figurája. Aki az első pillanattól pokollá teszi az újoncok életét, folyamatosan bombázza őket saját maguk értéktelenségéről szóló üzenetekkel. Szorongást kelt és szégyent, hogy az újonc azt érezze: ő csupán egy jelentéktelen csavar a nagy gépezetben, akinek az egyetlen dolga, hogy a saját szükségleteit háttérbe szorítva, érzelmeit elfojtva szolgálja azt.
Ha van igazi megtestesülése annak, amit mérgező férfiasságnak (toxic masculinity) neveznek, hát akkor egy kiképzőőrmester az. Ha fáj...
Egy egész életét akváriumban töltő tengeri hal álmainak netovábbja valószínűleg az lenne, hogy többször etessék, vagy hogy legyen az akváriumában több növény és színes kő.
De nincs fogalma arról, hogy milyen az óceán végtelen kék térségein rajban úszni.
Egy oroszlán, ami egész életét állatkertben töltötte, valószínűleg arról álmodik, hogy kibővítsék a ketrecét, több húst kapjon és többször párosodhasson.
De nem képes felfogni azt, hogy milyen a szavanna hatalmas mezőit járni a falkájával, vad után kutatva.
Sokszor úgy érzem, mi, emberek is ilyen korlátozott álmokkal és...
Jack Kornfield, a népszerű buddhista meditációs oktató írja, hogy a buddhizmus kezdetektől összefonódott a fákkal és az erdővel. Hiszen a Buddha nem csak egy fa alatt született, egy fa alatt világosodott meg, és egy fa alatt távozott el az élők sorából – de szinte az egész életét fák alatt sétálva, tanítva, meditálva töltötte el.
Milyen sokat is tudunk tanulni a fáktól, mi, emberek – teszi hozzá Kornfield. Szén-dioxidot szívnak be és éltető oxigént lélegeznek ki. Az embernek – mint együtérző lénynek – hasonlóképpen kell belélegezni a szenvedést és kilélegezni a...
Iskolásként intenzíven úsztam, egy vidéki sportklub könnyűbúvár szakosztályában. A vége felé már heti öt edzésünk volt, kemény távokkal. Azóta is nagyon szeretek úszni. De az viszonylag hamar kiderült, hogy nem tekinthetek nagy jövő elé a profi úszósportban. Hiába igyekeztem, hiába gyakoroltam: voltak olyanok, akik nálam kevesebb erőfeszítéssel is simán lehagytak.
Én még iskolásként abbahagytam a versenyszerű sportolást és azóta csak a magam örömére úszok. Talán azok közül, akikkel együtt kezdtem el úszni gyerekként, lett egy-két profi sportoló is. Vajon mi különböztetett meg minket?...
– Ez itt a káka. Vizes, mocsaras területeken élő, hengeres, csomó nélküli, levéltelen szárú növény.
– Milyen szép, zöld és egyenes!
– Ugye?
– Igen. Bár ha sokáig nézem, a szememet hunyorítva a napfényben, akkor ott az a levél mintha kicsit kunkorodna.
– Mi van?
– Igen, most már határozottan látom, csomó van rajta.
– Csomó? A kákán?
– Igen. Hunyoríts csak kicsit te is, fordíts el a fejedet 40 fokban balra!
– Aha… várj… megvan. Tényleg, nahát, ott a csomó.
– Mondtam én.
– Még...
Csináltam már életemben pár olyan munkát fiatalkoromban, ami fárasztó volt – konzervgyárban álltam futószalag mellett, mosogattam étteremben és lapátoltam a szart menekülttáborban. Dolgoztam könyvtárban is, amiről hamar kiderült, nem az én világom: én inkább olvasni szerettem (volna) a könyveket, nem pedig segíteni az olvasóknak, hol találják meg, amit keresnek. Az elmúlt években szerencsés voltam, hogy olyan szellemi munkát végzek, ami egyben érdekel is. Filmezés, cikkírás, rendezvények szervezése.
Az utóbbi időben többször előfordult, hogy huzamosabb ideig egyedül maradtam a 9...
„Ha fiatalon nem vagy liberális, nincs szíved, ha idősebb korodra nem leszel konzervatív, nincs agyad,” tartja egy gyakran tévesen Churchillnek tulajdonított mondás.
Bár ez a mondás kétségkívül komfortos önigazolást ad az idős konzervatívoknak, akik a liberalizmust az „agyatlansággal” azonosítják, erősen vitatható az igazságtartalma.
Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy akár liberális vagy fiatalon, akár konzervatív, akár változnak a nézeteid valamilyen irányba idővel, akár nem – amennyiben helyén van a szíved és az agyad, akkor a korral együtt jár három...
