Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Emiatt a könyv miatt büntette meg a Librit a kormányhivatal.
A kiadó szerint a könyv „száz rendkívüli nő életét mondja el Kleopátrától Marie Curie-n át Michelle Obamáig”. A bemutatott hősnők sikerei „azt bizonyítják, hogy a hagyományos női szerepekből ki lehet törni, és bármire képes egy lány, ha az akadályokat leküzdve kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket”.
Hú, ez tényleg nagyon veszélyes – arra tanítja a lányokat, hogy egy nő bármire képes lehet. Tűzoltó lehet és katona, tudós és mérnök. Átformálhatja a világot, férfiak gyámkodása nélkül....
Az egyik legígéretesebb dél-afrikai ártalomcsökkentő program, amiről itt Fokvárosban a konferencián hallottam, a Bellhaven Ártalomcsökkentő Központ Durbanben. Ez a kezdeményezés meglepően új (Dél-Afrikában az ártalomcsökkentés általában is gyerekcipőben jár még, de legalább fejlődik, és nem visszafejlődik, mint nálunk Magyarországon).
2020-ban, a COVID-járvány közepén létesült, amikor a lezárások miatt humanitárius krízis alakult ki az utcákon: a hajléktalan, droghasználó emberek hirtelen el lettek vágva mindentől, ami korábban legalább szegényes megélhetést biztosított nekik. Civil...
A Kálacsakra nevű tibeti buddhista szöveg megjövendölte azokat az időket, amikor három barbár király fogja uralni a Földet. Egyes tanítók ezt a jövendölést napjainkra alkalmazva, allegorikusan értelmezve arról beszélnek, hogy világunkat a Materializmus Három Ura irányítja.
Az első a Forma Ura.
Ő alkalmazza a legegyszerűbb és egyben legdurvább eszközöket arra, hogy uralma alatt tartson bennünket. Üzenetét legvegytisztább formában bizonyos reklámokban lehet megtalálni. Úgy érzed, boldogtalan vagy? Örömre vágysz? Vegyél egy új ruhát, üdítőt, fogkefét, autót vagy hamburgert! Utazz el...
„A legnagyobb ellenségem én magam vagyok,” mondja Angela, a droghasználó emberek dél-afrikai szervezetének vezetője. „Az, hogy saját magamat bélyegzem meg.”
Igaza van. Az elmúlt napokban számos csodálatos emberrel találkoztam, akik érintettek. Vagy aktív, vagy felépülésben lévő szerhasználóként határozzák meg magukat. Közösségi aktivisták. Sorstárs segítők. Mind csupaszív ember, akikbe rengeteg kedvesség és érzékenység szorult.
Pedig az arcukra oda van írva az a sok szenvedés, amit átéltek. Ami gyakran már kora gyermekkorban elkezdődött: árvaság, nevelő...
„Boldog az oroszlán, amelyet az ember megeszik, és az oroszlán emberré fog válni; és átkozott az ember, akit az oroszlán megeszik, és az ember oroszlánná fog válni,” mondja Jézus az (apokrif) Tamás evangéliumában.
Rejtélyes kijelentés. Vajon ki az oroszlán? Hogy tud az ember oroszlánt enni? És miért boldog, ha megeszik? És hogyan válhat az oroszlán emberré, miután megeszi az embert?
Nem csoda, hogy Carl Gustav Jung, a pszichoanalízis egyik atyja ennyire oda volt a Krisztus születése utáni első évszázadokban papiruszra vetett őskeresztény evangéliumok iránt. Amelyeket az...
Néha elgondolkodom azon, milyen lehet Bayer Zsoltnak, Bencsik Andrásnak vagy akár Kocsis Máténak lenni.
Nehéz. Nehezen tudok ráhangolódni a létezésnek arra a szomorú hideg síkjára, amit a „Mi” és az „Ők” oszlopai jelölnek ki és határolnak be.
Mint a két mesebeli görög szörny, Szkülla és Kharübdisz, akik egy keskeny tengerszoros két oldalán éltek, és bekebelezték a vakmerő hajósokat, akik közéjük merészkedtek. Így falhatja fel szőröstől-bőröstől egy igazi pártkatona lelkét, egyéniségét, jellemét a folyamatos harci készültség és paranoia „Azokkal”...
Abban a kiváltságban van részem, hogy éppen Fokvárosban járhatok. Két óceán találkozási pontjánál, Afrika déli csücskében. Kollégámmal, Takács Istvánnal meghívtak bennünket, hogy videós és média képzést tartsunk afrikai aktivistáknak. Szuper fiatalokkal ismerkedhettünk meg az elmúlt napokban Dél-Afrikából, Zimbabwéből, Ghánából és Kenyából. Most pedig részt veszünk és filmezünk egy afrikai drogpolitikai konferencián.
Az ellentmondások földje ez: a gyönyörű természeti látványosságok mellett kiáltó társadalmi egyenlőtlenségekkel találkozhat az ember. A Világbank szerint Dél-Afrika a...
Nem kaptam vallásos nevelést. De a szüleim is fontosnak tartották, hogy megismerjem a Bibliát, amit gyerekkoromban is gyakran olvastam. Ami már akkor is mindig megragadott Jézus alakjában és történetében, azt felnőttkoromban úgy tudnám megfogalmazni: a radikális elfogadás filozófiája és gyakorlata. Kétezer év távlatából is mélyen megérintett és átformált, és hatással volt arra, akivé váltam.
A radikális elfogadás azokkal szemben, akiket a társadalom szemétdombra lökött. Az a lényéből áradó szelíd, együttérző türelem, amivel azokhoz viszonyult, akiket lenéztek, kirekesztettek és...
Le tudjuk úgy élni az egész életünket, hogy menekülünk.
Úgy érezzük, az egész világ igazságtalan velünk. Minden és mindenki összeesküdött azért, hogy mi szenvedjünk. Nem vagyunk alkalmasak arra, hogy örömteli életet éljünk. Selejtesnek születtünk. És hogy ez már mindig így marad.
Abba menekülünk, hogy robotpilótára kapcsoljuk az elménket, kellemes és élvezetes rituálékat alakítunk ki a hétköznapokban. Nem, nem csak a drogokról beszélek. Lehet valaki teljesen absztinens, és az élete mégis tele van szertartásokkal, amiket menekülésre használ. És önpusztító gondolatokkal, amikkel a...
A drogokkal az egyik probléma az, hogy túl sokan túldimenzionálják és túlmisztifikálják őket. Mintha „a drog” valami idegen entitás lenne, ami befurakodott volna a mi üdítően szép és tiszta valóságunkba. Mintha természeténél fogva teljesen más lenne, mint az egyéb dolgok, amik körülvesznek minket: étel, ital, munka, játék, szex stb.
A drogdémon beszennyezi és eltorzítja a gyanútlan, ártatlan embereket. Függővé, rabszolgává teszi őket, mert ez a természete. Így aztán harcolnunk kell „a drog” ellen. Meg kell tőle tisztítanunk a világot. Drogmentessé kell tennünk...
