Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
Megvan nektek a The Last Kingdom (Az utolsó királyság) című sorozat/film a Netflixen? Ha igen, akkor felismeritek a képen látható főszereplőt, Uhtred of Bebbanburgot. A szásznak született fiút, akit dánok neveltek vikinggé – és aki valahol a harcias maszkulinitás megtestesítője.
Hogy miért hozom fel? Nemrég hallgattam meg egy beszélgetést az Uthredet játsszó színésszel, Alexander Dreymonnal. Akiről kiderült számomra, hogy egy értelmes, mélyen gondolkodó ember. Aki sok szempontból ellentéte azoknak a hagyományos macsó figuráknak, ahogyan a férfi akcióhősöket elképzeljük.
...
„Milyen nevetséges fabábú voltam! És milyen boldog vagyok most, igazi kisfiúként!” – ezek a zárósorai Carlo Collodi 1881-ben írt világhírű meseregényének, a Pinokkiónak.
„Milyen nevetséges fabábú voltam! És milyen boldog vagyok most, igazi kisfiúként!” – ezek a zárósorai Carlo Collodi 1881-ben írt világhírű meseregényének, a Pinokkiónak.
Kevesen tudják, hogy Collodi eredetileg sokkal sötétebb tónusokkal festette meg a történetet: az eredeti mese azzal zárult, hogy a Macska és a Róka felakasztják a fabábút egy fára, és ott himbálózik a szélben. A kiadó azonban ragaszkodott hozzá, hogy folytassa a történetet és zárja le vidámabban. Így született hát a jelenlegi befejezés.
És a Disney, szokás szerint, tovább habosította a mesét....
„A gyermek élete szent és sérthetetlen” – jelentette ki az ország miniszterelnöke. „Magyarországon lesz Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszere!” – tette hozzá. Mégis, a Fidesz tegnap még csak vitára sem méltatta a hazai nevelőszülői rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslatot a parlamentben. Lesöpörte.
Nos, kérdem én, ha a kormány oly nagy becsben tartja a gyermekek védelmét, akkor hogyan lehetséges, hogy vitára sem méltatja éppen a gyermekvédelmi rendszer átalakítását? Miközben 13 éves kormányzása után ez a magyar gyermekvédelmi rendszer...
A világ gyönyörű és borzalmas hely. Kár tagadni.
Minden szépsége ellenére is rettenetes dolgok történnek benne jó emberekkel.
Az ember tekintete örökké vádlón az égre mered: miért? Avagy a leggyakrabban: miért én?
A teodicea – a rossz létezésének magyarázata a világban – évezredek óta foglalkoztatja az embereket. Miért van rossz a világban? Vallási kontextusban: miként lehetséges egy jó Isten léte, ha a világban gyerekek halnak éhen?
Aki azt gondolja, hogy majd én itt most egy egyszerű és megnyugtató választ fogok adni erre a kérdésre, az téved. Egyébként sem hiszek...
Ma 90 éve, 1933. május 10-ének éjjelén, könyvekből rakott máglyák gyúltak szerte Németországban. Berlinben az Operplatzon gyűlt össze a tömeg, hogy tűzre vesse a „németellenes” irodalmat. Az egyik első olyan tömegrendezvény volt, amit élőben közvetített a közmédia.
A szónokok egymás után léptek a máglyához. Magasztos eszmék nevében dobták a tűzbe a könyveket: „A nemzeti tisztaságért!” „A dekadencia és a morális elfajzottság ellen!” „A családi erkölcs nevében!”
Ironikus, hogy amit ők „elfajzott dekadens” irodalomnak...
„De hát olyan jó gyerek volt, nem értem, miért lett drogos,” olvastam már több beszámolóban. Idilli, szeretetteljes család – aztán, mint derült égből a villámcsapás, megérkezett „a” drog. És belerondított a képbe – a szülő és gyerek „közé állt”. Diabolus ex machina, ahogy a latin mondja.
Tessék „megjavítani” a gyerekemet, vissza akarom kapni, ez nem ő! „A drog” a hibás!
Azzal együtt, hogy együttérzek a szenvedő szülőkkel, nekem ezek a történetek mindig gyanúsak kicsit.
No nem azért, mintha nem hinném el,...
Ez az épületes idézet egy 10. osztályos gimnáziumi bioszkönyvből származik, amire az egyik olvasónk hívta fel a figyelmem. És még az is szerepel benne, hogy az LSD használók gyakran „elszállnak” és kiugrálnak az ablakon…
Hiába adta ki az Oktatási Hivatal a „Biológia 9-10. – a gimnáziumok számára” című tankönyvet 2020-ban, a tartalom színvonalát és szemléletét tekintve sokkal inkább mintha 1965 lenne a kiadás éve. Hiszen azok az ismeretek, amelyek itt szerepelnek, nagyjából a 20. század közepén megjelent elrettentő füzetecskék szintjén vannak.
...
Gyilkosság. Börtön. Lopás. Bűn. Pokol.
Néhány kulcsszó, ha az ember az elmúlt napok drogokkal kapcsolatos híreit szemlézi a neten.
Minden arról szól, hogy a tudatmódosító szerek használata szükségszerűen pokoli dolog. A szerhasználó = bűnöző.
A drog = ördögi.
Pedig ezzel szemben ha a legtipikusabb illegális drogfogyasztással kapcsolatos történetet szeretnénk leírni, az valahogy így nézne ki:
Józsi elszívott egy spanglit este, bután vihorászott valami YouTube videón, aztán elment aludni.
Nincs benne gyilok meg bűn meg pokol.
Ezért aztán ezek a történetek – ha a...
