Péter Sárosi is the Executive Director of the Rights Reporter Foundation. He is a human rights activist and drug policy expert, the founder and editor of the Drugreporter website since 2004, the author of countless articles, co-author of books and director of films about harm reduction and drug policy reform. He was the Director of the Drug Policy Program at the Hungarian Civil Liberties Union between 2004 and 2015. He is experienced in working at international drug policy forums such as the Commission on Narcotic Drugs. He was twice elected to the Core Group of the EU Civil Society Forum on Drugs. He is the co-chair of the Eurasian Harm Reduction Network. He has been representing the Hungarian Harm Reduction Network at the government’s drug advisory body in Hungary since 2007. Peter also contributed to building a network of advocacy NGOs in Europe: the European Drug Policy Initiative. He provided technical assistance to several NGOs, and launched several campaigns on drug policy reform. As a member of the Drugreporter video advocacy team, he has produced videos about drug policy issues in a number of countries. These videos are now part of a unique online drug policy video library.
„Az is nagyon érdekes kérdés, hogy Istent Atyánknak nevezzük, pedig Istenben ott van az anya is,” veti fel az Anyák Napja alkalmából megjelent interjúban egy dúla és teológus(nő).
Nagyon érdekes gondolat valóban – és egyben roppant veszélyes is.
Amiért a középkorban könnyen máglya járhatott. 1310-ben például megégették Marguerite Porete-t, Az egyszerű lelkek tükre című könyv szerzőjét, mivel többek között azt írta, hogy Isten = Anya.
A Mária-kultusz persze azért vált népszerűvé, hogy egyfajta pótlékot adjon a szentség, a numinózus nőnemű megnyilvánulásainak...
Valahol megértem, hogy a borkultúra a magyar történelem szerves részét képezi. Nem akarok képmutató lenni, hiszen magam is szívesen megiszom egy jó fröccsöt egy nyári estén. De azért mégiscsak groteszk, hogy még az érettségi is az alkohol kultuszáról szól. Egy olyan országban, ami élen jár a világon az alkohol miatti halálozások és megbetegedések számarányában. Ahol nincs alkoholprevenció és nemzeti alkoholstratégia. Vajon milyen reakciók születtek volna, ha az érettségin a kannabiszról szóló szöveget kellett volna elemezni? Valami ilyesmit: „A testes Hindu Kush, a tüzes és illatos...
Az idő pillanatait úgy képzeljük el, mint egyenruhás katonák végeláthatatlan sorát: mérhetőnek és szabványosnak. Pedig a pillanatoknak – az időnek – íze van és illata. Színe és hangja. Állaga és formája.
Mi magunk vagyunk az idő. A fájdalmunkkal és a félelmeinkkel – az örömünkkel és a szeretetünkkel. Az idő bennünk pulzál: hol távolodó, centrifugális, hol közeledő, centripetális mozgást végez.
A közeledés: az otthon-lét. Amikor úgy érezzük, helyünkön vagyunk a világban. Amikor a dolgok megtelnek értelemmel és jelentéssel. Amikor a körülöttünk lévő emberekkel való...
Akkor ízlelgessük a legújabb nyelvújító leleményt: gyermekvédelmi könnygáz.
Rendőrállam az, ahol unos-untalan a gyermekek és fiatalok védelmére hivatkoznak, amikor jogokat kell megsérteni és korlátozni – de gátlás nélkül fújják ugyanezen fiatalok szemébe a mérgező könnygázt, ha azok esetleg kiállnak a jogaikért
Mert egy olyan kordont kezdtek bontani, aminek eleve nem szabadna ott lennie egy jogállamban.
Milyen groteszk belegondolni is: ugyanezek a rendőrök a saját egészsége védelmére hivatkozva csuknák le ugyanezt a srácot, ha elszívna egy spanglit. Mert hát ugye...
Hazafelé vezető utam egyik tranzitállomása Dubaj volt.
Pár órát töltöttem a reptéren és csak a távolból vettem szemügyre a Burzs al-Arab ikonikus toronyépületét. Őszintén szólva nem vonz ez a város: a sivatagban pöffeszkedő és pazarló luxusával mindazt megtestesíti számomra, ami baj van a fenntarthatatlan emberi civilizációval.
Ami miatt mégis írok róla, az a magyar vonatkozása. Meglepődve tapasztalhattam meg, hogy a „dubajozó lányokról” szóló sztereotípiáknak bizony van valóságalapja. Feltűnt, hogy milyen sok fiatal kelet-európai nő nyüzsög a reptéren.
A...
A technikai civilizáció vívmányai lehetővé teszik, hogy az ember akár napok, órák alatt a bolygó egyik oldaláról átutazzon a másikra – a nappalból az éjszakába, a tavaszból az őszbe, az egyik kultúrából a másik kultúrába. Az emberi test és elme számára az átmenet feldolgozása jóval összetettebb és nehezebb feladat.
És nem csak a biológiai vekkerünk cirkádián ritmusának átállásáról beszélek: arról a jelenségről, amit köznyelven jet lag-ként tartunk számon. És ami egy 10 órás időeltolódás esetén elég komisz dolog.
De a megtestesült elme, makacs jószág, hozzászokott a fokozatos...
A rendszeres olvasók bizonyára észrevették: elnémultam egy időre.
Az oka ennek elsősorban az volt, hogy kihasználva az ausztráliai konferencia/munkaút nyújtotta lehetőséget, elutaztam a szomszédos Új-Zélandra – ahova önerőből soha nem jutnék el. És ahol a hátizsákommal bevettem magam a hegyek közé, és számos lélegzetelállító túrán vettem részt.
A 10 óra időeltolódás mellett az írást az is akadályozta, hogy a hegyek között nem nagyon van Net. Digitális detox. Ami, őszintén megmondom nektek, nagyon jól esett.
Idegenek találkoznak a hegyi menedékházakban – és láss...
Az Alapjogokért Központ nevű NER-kamuintézet és kifizetőhely drogtémájú „közvéleménykutatást” végzett (még jó, hogy ilyen hasznos dolgokra megy az adófizetők közpénz jellegét elveszített pénze!). Szerintük „az újonnan megjelenő dizájner (szintetikus) drogok fiatalok körében tapasztalt terjedése aktualizálta a problémát”.
(Itt tegyünk is egy kis zárójelt: elárulnám, hogy a dizájner drogok olyannyira „újonnan” jelentek meg, hogy már mintegy 2009 óta tömegesen fogyasztják őket. Szép, hogy végre eljutott hozzájuk is a hír – végülis jobb később,...
A héten a Nemzetközi Ártalomcsökkentő Konferencián filmeztünk Melbourne-ben, Ausztráliában – a szervezők meghívására. Meglátogattuk az első helyi felügyelt drogfogyasztói helyiséget is, ami a második Ausztráliában. A lényege, hogy a szerhasználók a saját magukkal hozott illegális szert biztonságos, higiénikus körülmények között, ápolók felügyelete mellett fogyaszthatják el. Ezáltal megelőzve a fertőzéseket és túladagolásos haláleseteket.
Ez a megközelítés – az ártalomcsökkentés – még mindig egy csomó embert késztet a szemöldöke felvonására. „Nehogymár még...
Egy történet szerint élt egyszer egy remete szerzetes, aki Japán hegyvidékes részén lakott egy barlangban. A szerzetes korábban tehetséges művész volt. A barlangban nem volt vászna, ezért elhatározta, hogy a barlang falára fog festeni egy tigrist. Mivel nagyon alapos művész volt, és rengeteg idő állt rendelkezésére, hosszú időt töltött a festmény kidolgozásával. Mikor végül a festmény elkészült, olyannyira valóságosnak tűnt a tigris a számára, hogy teljesen megrettent tőle.
A történet az elme erejére figyelmeztet minket. Nap mint nap azt tesszük, mint a mesebeli szerzetes: nagy...
