Hallottátok, mi a legújabb dili? Be akarják tiltani a kábszerek „reklámozását” „bizonyos művekben”. Hogy pontosan ez hogy fog kinézni, nem világos, mert Pintér Sanyi bácsi nem tudott két értelmes, kerek mondatot összerakni erről. Vajon mik ezek a „bizonyos művek”? Ki mondja meg, mi a „reklámozás”? Már látom magam előtt, ahogy a szorgos cenzorok ülnek majd valami sóhivatalban, és komoly névtelen feljelentések alapján körmölik a jelentést holmi libsi szerzőkről, mint Csáth Géza vagy Kosztolányi Dezső. Követelve, hogy azonnal távolítsák el az ilyen drogosok műveit az iskolákból és könyvtárakból. Nehogy gyerek kezébe kerüljön! Vagy esetleg ticcsák be az olyan baloldali zenészek drogpropagáló műveit, mint a Beatles, a Pink Floyd vagy a Rolling Stones. Esetleg lehet máglyát is rakni ezekből, szép hagyományai vannak annak is, nem? Ja és eközben breaking news: a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján választotta a nap előadójának Dopemant (magyarul: „drogos”) a Petőfi Rádió. Aki a nemzethy-keresztyén kultúrát olyan örökérvényű gondolatokkal tette gazdagabbá drogkról és nőkről, amelyeket itt most nem is idézek, mert még letilt a fb algoritmus. És a milliárdos kormányzati bormarketing- és kocsma-programokról most ne is tegyünk említést. Hát épül a szép új világ, gyerekek! Az a rossz hírem van, hogy ezek nem fognak leállni. Két lehetőségünk van: belenyugodni és meghunyászkodni, vagy ellenállni. Te melyiket választanád? Vive la résistance! #NoMoreDrugWar

„Nincs olyan, hogy droghasználathoz fűződő jog” – hallhatjuk unos-untalan a drogbiztostól. Nagyon tetszetős érv – csak éppen teljesen hamis. Nincs olyan sem, hogy káposztás tészta főzéséhez való jog. Mégsem jutna eszébe senkinek, hogy emiatt be kellene tiltani a káposztás tésztát. Miért? Mert nem kell tételes jogot rendelni minden tevékenység mellé, hanem általános alapjogok védenek számtalan konkrét cselekvést. A káposztás tészta főzését többek között a magánélethez való jog védi: az államnak nincs dolga azzal, mi történik a saját konyhádban. De védi a személyes autonómia és önrendelkezés joga is: szabadon dönthetsz arról, mit eszel, mit csinálsz a testeddel. Csak egy önkényuralomban van az, hogy minden tilos, amit nem engedélyeznek külön. Egy szabad jogállamban minden szabad, amit nem tiltanak megalapozott érvek alapján. Egy jogállamban nem kell bizonyítani, hogy valamihez alkotmányban tételesen felsorolt jogunk fűződik ahhoz, hogy az adott tevékenységet ne kelljen betiltani – hanem éppen ellenkezőleg. Azt kell bebizonyítani, hogy mi indokolja egy egyébként szabadságjogok által védett tevékenység betiltását. És ehhez NEM elég az, hogy az adott cselekedet egészségtelen. Ha valaki például be akarná tiltani a káposztás tésztát, akkor NEM lenne elég azt bizonyítania, hogy a káposztás tészta egészségtelen étel. Azt is igazolnia kellene, hogy az államnak nincs más, kevésbé korlátozó eszköze – például megelőzés, tájékoztatás, piaci szabályozás – a fogyasztás mérséklésére, mint a jogállamban csak végső megoldásként (ultima ratio) alkalmazható büntetőjog. Ugyanez igaz a szerfogyasztásra is: nem kell, hogy létezzen „kábítószer-fogyasztáshoz való jog” nevű speciális paragrafus, mert az egyéni döntéseidet ugyanezek a széles, alapvető jogok védik. Például a test feletti önrendelkezés, a magánélethez, a lelkiismereti szabadsághoz fűződő jogok. És nem elég azt bizonyítani, hogy egy szer használata egészségügyi kockázatokat rejt magában ahhoz, hogy igazolja a tiltást. Az állam csak akkor tilthatja be az egyéni cselekvést, ha igazolhatóan ez egy szükséges és arányos lépés. De a drogfogyasztók büntetése sem nem szükséges, sem nem arányos: az állam más, közegészségügyi, szociális, oktatási, fogyasztóvédelmi eszközökkel is kifejezheti aggodalmait. A kalapács kitűnő eszköz, ha szöget kell beverni. De nem biztos, hogy egy hegedű felhangolására alkalmas. És ha valakinek csak kalapács van a kezében, akkor hajlamos mindent beverendő szögnek nézni – és ezzel bizony elég nagy károkat okozhat egy hangszerboltban. Érted, Laci? Persze, hogy nem érted, hiszen a fizetésed múlik rajta, hogy ne értsd meg. De az olvasók közül szerintem sokan megértik. Vive la Résistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊

Tudjátok mi a legrosszabb ebben a mai kurzusban? Hogy visszahozta a félelemet. Nem feltétlenül csak a nyílt terrortól való félelmet, hogy jön érted a fekete autó (bár ez is eljöhet). Ennél sokkal rafináltabb félelmet. „Meg kell gondolnom, mit lájkolok fb-on, a munkahelyem nézi.” „Nem adhatom bármihez a nevem, családom van.” „Jobb nem feltűnősködni, csak privátban, suttogva kritizálni.” „Inkább titkolózom, nehogy ki derüljön rólam, hogy … vagyok.” A fortélyos félelem átitat megint mindent, mint annyiszor már a történelmünk során. És a félelem, bár hasznos evolúciós szempontból a túléléshez, mint szolga – de ha úrrá válik, akkor egészségtelen és megmérgezi az életünket. Sokkal jobban, mint bármilyen kémiai anyag. És főleg akkor veszélyes, amikor a megfontoltság és a bölcs tanácsadó szerepében tetszeleg. Nem a Hatalom az igazi ellenségünk – hanem a bennünk lévő mérgező félelem. Az úgysincsértelme és a nemvagyokelég és majdvalakimás. Nem azért kell kiállnunk magunkért és másokért, mert azonnali és mérhető politikai eredményt akarunk elérni. Hanem azért, mert nem akarunk félelemben és hazugságban élni. Mert elegünk van a lelkek mérgezéséből. Vive la résistance! ❤ ✊

Úgy látszik, most, hogy sok kritika érte a drogellenes háborút, ki lett adva a kormányzati megmondóembereknek, hogy ki kell állni a szigorítás mellett. Csak mondjuk keresve se találhattak volna hiteltelenebb hangot erre Nagy Ferónál, aki még nem is olyan régen ódákat zengett a pálinkáról, és hogy reggel és este is meg kell inni egy kupicával… Tényleg, Feró, te akarod bilincsben látni azokat a fiatalokat, akik spangliznak? Pont te aggódsz a fiatalok erkölcseiért és egészségéért? Komolyan mondom, ez az ország annyira de annyira sokkal jobb hely lenne, ha az emberek megtanulnának inkább a saját házuk előtt söprögetni, a saját nyomorúságos kis torz szenvedélyeikkel, a saját generációk óta hurcolt lelki sebeikkel foglalkozni ahelyett, hogy folyamatos kényszert érezzenek a mások életébe való belepofázásra, mutogatásra, ítélkezésre. ‍♂️

Most jövünk a Teve utcáról, ahol a rendőrségen hivatalosan bejelentettük a táncos tiltakozó gyűlést a Parlament elé. Most még két napot várni kell a szabályok szerint a konkrét esemény nyilvános bejelentésével, a rendőrség ennyi idő alatt vagy tudomásul veszi, vagy megtiltja. Én úgy látom, hogy 90%, hogy nem lesz probléma, úgy is fogalmaztuk meg a bejelentést, hogy ne legyen. A rendőrök, akikkel beszéltünk, együttműködőek. Szerdán be fogjuk jelenteni a pontos időpontot és a helyszínt! Köszönöm Marázi Ádám jogásznak, hogy önkéntesként, jogi tanácsadóként részt vesz a rendőrséggel való egyeztetésben! Hamarosan együtt fogunk táncolni a partikultúráért, a zenénkért, a szabadságért! Vive la rèsistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊

Eltüntették az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) honlapjáról a nemzetiségi jogokért felelős korábbi biztoshelyettes, Szalayné Sándor Erzsébet állásfoglalásait, amelyeket az elmúlt tizenkét évben adott ki. Így tűnnek el a jogaink. Szép csendben. Sunyiban. Mert ne legyen semmilyen félreértés: itt nem egyszerűen csak dokumentumok tűntek el. Itt tudatos, szisztematikus jogfosztás történik. Megfosztanak bennünket még annak a lehetőségétől is, hogy eredményes jogérvényesítést folytassunk hatósági önkénnyel, rendszerszintű állami jogsértésekkel szemben. És ne legyenek kétségeid: ha ezt megtehetik szegregált iskolában tanuló roma gyerekkel, akkor előbb-utóbb megtehetik veled is. És meg is teszik. Az ombudsman 2007-ben azt is kimondta, hogy a diszkórazziák jogsértőek. Vajon azt az álláspontot majd mikor fogják eltüntetni? Már az alaptörvény-tákolmányba is beírták, hogy a droghasználat tilos. Mi jöhet még? Beleírják, hogy lábbilincsben vihetnek el, ha négynegyedre táncolsz? Tudjátok kaptam visszajelzést olyanoktól, akik szerint nem szabad most kiállni a jogainkért, inkább szép csendben lapítani kell és kivárni áprilist. És hogy csak a Hatalomnak használ, ha zörgünk. Én nagyon nem értek ezzel egyet. Az eszközökön, üzeneteken persze lehet vitázni. De az kétségtelen, hogy minden Hatalomnak pont meghunyászkodó, passzívan lapító alattvalókra van szüksége. És retteg a jogaikért közösen kiálló, szolidáris és jogtudatos polgároktól. A baj nem az, hogy túl sokan, hanem hogy még mindig túl kevesen vannak az utóbbi kategóriában. Nem a messiást kell várni, hanem szerveződni, ellenállni, közösen cselekedni. Vive la rèsistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊

Magyarországon az elektronikus tánczenei kultúra még mindig valami szőnyeg alá söpört dolog. Amit a hatóságok még akkor is legfeljebb csak megtűrnek, amikor nem éppen üldözik nyíltan, mint manapság. De hogy ezek a zenészek, ezek a klubok, ezek a partik, ezek a fesztiválok esetleg valamilyen értéket teremtenek és képviselnek – na azon már legfeljebb gúnyosan nevetnek. Pedig egyre több olyan kutatás van a világon, ami a partikultúrát nem mint valami káros devianciát, hanem egy komplex szociális-kulturális jelenséget vizsgálja, ami erősíti a közösségi összetartást. Ami közösségépítő, identitás-képző kollektív élményeket ad. Olyan közösségi tereket teremt, amelyekben az emberek kilépnek a szürke hétköznapi szerepeikből, és megtapasztalják az elfogadást, a kreatív önkifejezést, az együttérzést. Sok ember számára életre szóló, mély jelentéssel teli tapasztalásokat adnak. A tánc az egyik legősibb egészségvédő és stresszcsökkentő tevékenység. Ami nem csak bizonyítottan javítja a mentális és fizikai egészséget, de évezredek óta elismert módja az egyéni és kollektív traumákból való gyógyulásnak. Egy olyan világban és korszakban, amikor éhezzük és szomjazzuk a valahová való tartozást, és nehezen találunk örömet, jelentést az életben – az ilyen kollektív élmények különösen fontosak és építőek. Kutatások igazolják, hogy a partik segítenek a társadalmi tőke építésében: új kapcsolatok építésében, meglévő kapcsolatok elmélyítésében, hálózatépítésben. Mindannyiunk érdeke, hogy ezek a terek biztonságosak és mindenki számára befogadók legyenek. A (legális és illegális) szerhasználat mellett számos kockázati tényező van, amivel az ilyen terek működtetőinek tudatosan számolnia kell. Sajnos az építő közösségi élmények mellett gyakori az ön- és közösségpusztító viselkedés is – emögött azonban mindig sokkal több áll, mint maga a zene, a party, vagy akár a drog. Az egyoldalú büntető-fegyelmező megoldások nem a biztonságot szolgálják, hanem inkább a kockázatokat növelik tovább. Megbélyegzés és kriminalizáció helyett az érintettek és a partizó közösségek bevonásával kell kialakítani olyan feltételeket, amelyek hozzájárulnak a szórakozó fiatalok testi-lelki egészségének javításához. Támogató környezetet kell teremteni, amelyben könnyű egészséges döntéseket hozni és könnyen segítséghez jut, aki bajba kerül. #NoMoreDrugWar ❤ ✊

Ilyeneket mondanak állítólag egyes kocsma- és klubtulajdonosok. Hát persze. Ironizálás vagy sem, tényleg lehet vécéajtókat leszerelni, sőt, akár kamerákat beszerelni a klotyóba, hogy az ember még h…zni se tudjon Nagy Testvér árgus tekintetétől távol. Be lehet veretni spanglizó tinédzserek orrát. Lehet sunnyogni, lehet önként lemondani az emberi méltóságról, lehet meghunyászkodva olyan gyalázatos plakátokat kitenni, amik „a droggal” szemben az alkohol fogyasztására biztatják a fiatalokat. Lehet úgy csinálni a klubtulajdonosoknak, mintha a profitjuk jelentős részét nem olyan fiataloknak köszönhetnék, akik egyébként alkalmanként csinálnak ezt vagy azt. Vagy esetleg ki lehet állni, magunkért, egymásért – együtt, és azt mondani, hogy elég volt. Nem akarunk félelemben élni. És ha elegen állunk ki, ha elegen mondjuk ezt, akkor ez az egész megfélemlítő politikai PR-kampány előbb-utóbb ki fog pukkadni, mint egy lufi. Hamarosan jelentkezünk a parlament előtti közös táncos tiltakozás részleteivel. Vive la rèsistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊

Nem verték nagy dobra a kormánymédiában, hogy a digitális polgári körök pénzügyi hátterét biztosító cég élére kineveztek egy bizonyos Nagy Károlyt. Elmondok nektek egy történetet, ami jól mutatja, hogy milyen jellemű emberek állnak is be a kormányzati digitális harc mögé – és hogy egyébként mennyire kell komolyan venni az elvi elköteleződésüket a „drogellenes harc” mellett. Amikor először találkoztam Nagy Károllyal, még a Fodor Gábor-féle Liberális Párt nagy reménységű fiatal politikusaiként mutatták be. Akinek többek között az volt a feladata, hogy a párt kannabisz-legalizációs kampányának szervezésében vegyen részt. Meghívtak egy beszélgetésre. Ott úgy tüntette fel magát, mint a kannabisz legalizáció meggyőződéses élharcosát. Rá akartak beszélni, én is vegyek részt ebben a kampányban. Én azonban ezt azzal hárítottam el, hogy egyrészt szerintem egy ilyen kampány nem időszerű, másrészt pedig nem csatlakoznék párt által vezetett politikai kampányhoz. Pedig akkor még nem sejtettem, hogy nem egyszerűen egy politikai opportunistáról van szó, hanem egy köpönyegforgató gerinctelen alakról, akit kizárólag a saját karrierje érdekel. Károly ezután ugyanis egészen szürreális politikai karriert futott be: a Liberális Pártból kilépve később a Momentum ifjúsági tagozatának elnöke lett. Itt, ahogy a 444 megírta, komoly zaklatási vádak merültek fel ellene, amiket ő tagad – de én több olyan momentumossal beszéltem, akik nekem is megerősítették, hogy elég gáz dolgokat csinált. Én ezt a sztorit nem tudom megerősíteni vagy cáfolni. De ami ezután következett, az önmagában is nagyon ciki. Miután rövid ideig megfordult a Jobbikban – végül eljutott Partos Bence holdudvarába. Partos, aki nem ismerné, a közpénz jellegét elveszített közpénz fantomalapítványokba és álcivil szervezetekbe való csatornázásának egyik szürke eminenciása, az MCC egyik apostola, Orbán belső köréhez tartozik. Gondolom pont ilyen munkatársra vágyott: egy okos, rafkós srácra, akinek nincsenek elvei, ellenben végrehajtja a propaganda által rászabott feladatokat. Partos áll valójában az ún. Drogkutató Intézet megalapítása mögött is, amit azért hoztak létre, hogy a drogpolitikában az olyan hiteles civil hangokat ellensúlyozza kormánypropagandával, mint amilyen például a Drogiporter. Ennek a munkatársai közé felvette egy időben Károlyunkat is. És láss csodát: az egykori fűlegalizációs harcos most hirtelen rádöbbent arra, hogy valójában semmi sem fenyegeti jobban a magyarság jövőjét, mint a fűlegalizáció. Ha valaki erre azt mondja, hogy hát van ilyen, hogy embereknek megváltozik a véleménye valamiről, és nem zárható ki, hogy egy hiteles világnézeti fordulaton ment keresztül Károly, amely egyébként véletlenül még a húsosfazékhoz közel is sodorta őt – hát akkor engedtessék meg, hogy gúnyosan elmosolyodjak. Vicces, hogy Partos Transzparens Újságírásért néven létrehozott egy propaganda-ügynökséget is, aminek Károly egy ideig még vezetője is lett. És amely ügynökség többek között rólam közölt „leleplező” anyagot (muhaha). Miközben egyébként a fene nagy transzparencia odáig már nem terjedt, hogy egyáltalán nyilvánosságra hozzák, pontosan honnan is kapnak pénzt az olyan szervezetek, mint a Drogkutató Intézet… Ami egyébként hosszú interjút közölt bizonyos Juhász Péter Pállal, aki nagyon is közel állt a kormányközeli fantomszervezetekhez – és akiről később kiderült, hogy évtizedekig visszaélt a rá bízott gyermekek bizalmával. Hát ilyen arcok vannak a kormányzati propaganda-gépezet mögött.

Jelentem, kitört a magyar nemzeti technoforradalom – már ezer ember jelentkezett két nap alatt, hogy részt venne a mozgalom szervezésében. A mai napon összeültünk virtuálisan a szervezőstábbal, és elhatároztuk, hogy hamarosan egy nagyszabású demonstrációt tartunk – békésen, a táncon keresztül fejezve ki a tiltakozásunkat a diszkórazziák és az eszetlen drogellenes háború ellen. De igazából nem egyszerűen tiltakozni fogunk valami ellen. Az elektronikus tánczenei kultúra lényege nem tagadás, hanem pozitív értékek: a szabadság, a szeretet, az öröm. Ezekért fogunk táncolni. A testünk és tudatunk fölötti autonómiáért, a partikultúráért, a klubokért, a négynegyedért, a zenénkért – nem vehetik el tőlünk a szabadságunkat! Hamarosan jelentkezünk a részletekkel, időponttal, helyszínnel stb. – vive la rèsistance! #NoMoreDrugWar ❤ ✊