„Nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve,” mondta Magyarország miniszterelnöke tegnap a kordonok mögött, távol a szabad sajtó kényelmetlen kérdéseitől. Még jó, hogy nem fenyegetőzik – gondoljatok bele, mi lenne, ha még fenyegetőzne is? Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az már önmagában is elég fenyegető és nyugtalanító, hogy egy EU tagállam vezető közszolgája Nagy Testvért játszik. Az üzenet: figyelünk. Ne hogy azt hidd, hogy ez holmi nyugati demokrácia, ahol csak úgy gondolkodgathatsz amit akarsz, ahol következmények nélkül lájkolgathatsz, kifejezheted a véleményed és akár szerveződhetsz is, mint civil. Ó nem. Itt minden „fel lesz jegyezve” és „el lesz rendezve”. Hogyan lesz elrendezve? Esetleg csak ellehetetlenítik a céged, a szervezeted? Kiírnak a szakmádból? Ezt már ugye eddig is láttuk. Akár eljutunk itt majd gumibotokig és marhavagonokig? Azt a képzeletedre bízza. Remélem azért vagyunk még sokan, akik nem így képzeljük a rendet…

Lázár is beállt a sorba, és a miskei tragédiából ő is próbál politikai pecsenyét sütögetni, a droghasználók elleni általános uszítással. Gondoljunk csak bele, ha hasonlókat mondana egy politikus, amikor egy részeg szülő bántalmazza/öli meg a gyerekét, hozzátartozóját! „Az alkohol bűncselekményekhez vezet, az alkohol halált okoz, ezért kell fellépni mindenkivel szemben, aki alkoholt használ!” Akkor talán az egyszeri főszavazóbázisbeli magyar polgár is a fejéhez kapna: „Hé, álljunk csak meg! Attól, hogy én néha eljárok a haverokkal sörözni, vagy megiszok egy-egy pohár bort a vasárnapi ebédhez, miért lennék én bármilyen módon is felelős azért, hogy valaki részegen bánt másokat? Tényleg attól lesz jobb, ha engem megbüntetnek?” De hát ugyanerre a szellemi mutarványra sajnos nem képesek, ha illegális szerek használóiról van szó. Akkor valamilyen misztikus módon azonnal ugyanazon kollektív bűnösség alá esik mindenki, aki illegális szert használ. És az alkalmi fűszívó egyetemista hirtelen gyilkosságban lesz bűnrészes, aki megérdemli a börtönt. Attól függetlenül, hogy milyen gyakran, milyen kontextusban, célból, milyen ártalmakkal használ, hogy erőszakos-e vagy sem. És persze ami viszont mindig kimarad a hasonló uszításból: az állam felelőssége. Mert ugye amíg az emberek kisebbségi csoportokkal szemben gyűlölködnek, addig sem tesznek fel kényelmetlen kérdéseket…

Visszanézve ez életemre eltűnődöm, milyen sokszor és sokféle jelentéssel jelentkezett már benne a csend, a hallgatás. Max Picard svájci filozófus külön könyvet írt a csendről (Die Welt des Schweigens), ami szerint a csend nem pusztán a zaj hiánya, hanem önálló világ. Paul Goodman amerikai író összesen kilencféle csendet is megkülönböztet, amivel az ember találkozhat élete során. Van az öntudatlanság csendje, amikor aludtunk, álmodtunk vagy eszméletlenek voltunk. Ebből a csendből jövünk – ebből a csendből formáltuk első gondolatainkat, történeteinket, szavainkat. Van az a bénult csend, amikor hallgattunk, pedig legszívesebben üvöltöttünk volna. Mert megsértettek vagy bántottak minket, de mi tehetetlenek voltunk. Esetleg mást bántottak, de mi szótlanok maradtunk, mert féltünk. Ez a csend megmérgez. Van az apátia csendje: amikor úgy érezzük, hogy már nincs értelme semmit mondanunk, mert úgyse hallgat meg senki. Ez a csend – a kimondatlanság csendje – elszigetel és bezár. Van az értő csend: amikor meghallgatjuk egymást, és úgy érezzük, szavak nélkül is megértjük és elfogadjuk a másikat, megértenek és elfogadnak bennünket. És ez a csend a megértés előfeltétele – összeköt és gyógyít. Van a fenséges csend: amikor csendben maradunk, mert a természet szépsége lenyűgöz. Vagy amikor valami különösen szép zenét hallgatunk és szinte kilépünk a testünkből. Ez a csend magával ragad. Van a kreatív csend: amikor elmélyült munkában, flow állapotban alkotunk. Ez a csend – teremtő csend. Van a meditáció csendje, amikor elcsendesedünk és befelé figyelünk. Ez a tudatos jelenlét csendje. Az ima csendje, ami Jákob lajtorjájaként nyúlik az égbe – hiszen ahogy Eckhart mester mondta, nincs olyan dolog, ami annyira hasonlítana Istenhez, mint a csend. És lesz majd az a végső csend, amikor legördül a függöny, és mi végleg elhallgatunk. Vajon visszatérünk az öntudatlanság csendjébe? Vagy tudatunk egy magasabb szinten szövi tovább történeteit és elbeszéléseit? Nem tudjuk. A csend birodalmából jövünk és a csend birodalmába térünk vissza. kép: Paul Selas

Egy öngyilkosság mindig felfoghatatlan tragédia. Hogy miért tette? Hogy meg lehetett-e volna menteni? Hogy ki a felelős? Ezek olyan kérdések, amiket még talán a legközelebbi hozzátartozók sem mindig tudnak megválaszolni, nemhogy a részleteket távolról sem ismerő nagyközönség. Mély víz az ember. Rengeteg fájdalmat takargathatnak a hétköznap viselt maszkjaink. Senki sem lát be mögéjük teljesen, a múlt kútjában őrizgetett sérelmekig. És sajnos van olyan, amikor az embert legyőzi és felemészti ez a mélység. Nem szükségszerű ez, de előfordul. „A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem,” ahogy a Zsoltárok könyve írja. Felelősek vagyunk egymásért, hogy odafigyeljünk egymásra, meghallgassuk egymást – együttérzően forduljunk oda és odafigyeljünk a jelekre. De én azt hiszem, hogy óvakodni kell attól, hogy olcsó politikai haszonlesésből, vagy akár saját sérelmeinket kiprojektálva, különféle történeteket kerekítsünk egy ilyen tragédia köré és bűnbakokat gyártsunk.

Íme egy másik digitális harcos, aki „kivezetné” a társadalomból a drogfogyasztókat, mert ők szerinte egy a „terroristákkal egyenértékű bűnözői réteg”. „Ha nem lesz fogyasztó, nem lesz előállító és kereskedő sem” – mondja. Hát ez hibátlan érvelés. De minek vacakolni akkor itt azzal, hogy ki szívott már füvet és ki nem? Túl sok papírmunka. Tudjuk, hogy a legtöbb ember fiatalkorában próbál ki valamilyen illegális szert. Ha már, akkor miért nem tiltjuk be a fiatalokat, úgy cakkumpakk, mindegyiket? Csak ki kell egészíteni a Büntető Törvénykönyvet: „Aki Magyarországon 16 és 23 életév közötti életkorba lép, életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetést a szibériai Gulágon kell végrehajtani.” Ez lenne ám csak az igazi megelőzés, akkor aztán senki se hallgatná Pogány Indulót, és még a veszélye sem merülhetne fel annak, hogy rágyújt közben egy spanglira. Egy kábítószer-mentes ország hallgathatná bepálinkázva a citerazenekart a nyugdíjasnapok keretében arról nosztalgiázva, hogy régen minden jobb volt – hángérien drím

Kémeim jelentették, hogy a drogellenes digitális polgári körben már eljutott a diskurzus arra a szintre, hogy egyes harcosok népirtást követelnek. Mert „enélkül aligha fog menni a prevenció”. Szóval szerinte ha megölik a szerhasználókat, akkor probléma letudva, droghasználat megelőzve, van kérdés? Mindezt az emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt fülöp-szigeteki elnök mintájára képzeli el a jövő e mérnöke. Rodrigo Duterte az emberi jogi szervezetek és a hágai ügyészek szerint több tízezer ember meggyilkolásáért felelős. Az áldozatai közül soknak annyi volt a bűne, hogy rossz időben volt rossz helyen. Dehát már hallom is a vállvonogatós választ: ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Hogy ezek az emberek is valakinek a gyereke, szülője, testvére, szerette? Az nem számít, ezek „csak” drogosok meg dílerek. Azért félelmetes mennyire csúszós az út onnantól kezdve, hogy emberek egy csoportját kipécézik és megbélyegzik, dehumanizálják és kriminalizálják odáig, hogy eljussunk a tömeggyilkosság gondolatáig. Ezt megtanulhattuk a történelemből is.

Folyamatosan arról papolnak, hogy meg kell védeni a drogoktól az ifjúságot – eközben magyar üzletekben a legveszélyesebb keménydrog, a pálinka előállítására alkalmas házi felszerelést ugyanott árulják, ahol az iskolai tanszereket. Mert ugye ez „alapvető élelmiszer”, ahogy miniszeterelnök úr megmondta, hiába halnak bele évente több ezren. Megfigyeltétek, hogy Horváth Laci egy büdös szót se szólt még soha az alkoholról és annak ártalmairól? Hogy nem beszél arról, hogy messze több ember hal meg az alkohol-fogyasztás ártalmaiba, messze több erőszakos bűncselekményt, közlekedési balesetet követnek el az alkohol hatása alatt, mint az összes többi drog hatása alatt együttévéve? Nem véletlenül sunnyog: rossz a lelkiismerete. Tudja, hogy pont ez a leggyengébb pontja ennek az egész képmutató és álszent drogellenes hadjáratnak, és itt bicsaklik meg a nagy erkölcsi magasló, amiről előszeretettel osztja a „drogosokat”.

Emlékeztek még, amikor 2008-ban Gyurcsány mosakodó beszéde közben Horn Gábor, aki nem tudta, hogy felveszik, megjegyezte: „Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a p.csába, valljuk be!” Na ez jutott eszembe Jurák Kata ezen értelmezéséről, miszerint a fiatalok azért kiabálják a koncerteken, hogy mocskos Fidesz, mert „nem engedik őket drogozni”. ‍♂️ Nem azért, Kata, hanem azért, mert ennyire kriminálisan rossz kormányzást már Rákosi óta nem látott ez a nép. Talán nem kellene totálisan hülyének nézni a fiatalokat, nagyon is látják ők, hogy merre halad az ország. Egyébként ha járnál fesztiválokon, akkor tapasztalhatnád, hogy az egész nagy drogháborús kampány ellenére is csak az nem drogozik, aki nem akar. És hiába foglaltak le bármennyi drogot, kb. pár telefonba vagy kattintásba kerül egy tizenévesnek megvenni, amit éppen akar. Nem, Kata, a te kormányod nem védte meg a fiatalokat: azzal védenék meg, ha ehelyett az ostoba drogháború helyett esetleg leülnének hozzáértő szakemberekkel, és kialakítanának egy korszerű, európai drogpolitikát. Persze ahhoz az kellene, hogy tényleg érdekeljen benneteket a fiatalok jövője, de titeket csak a hatalom és a pénz érdekel, semmi más.

A múltkor egy videót küldtek át, ahol Bayer Zsolt a főleg 50 fölötti posványosi közönségének arról kesereg, hogy ezek a mai fiatalok már nem tudják, mi az időtálló értékes zene, bezzeg a mi időnkben. És elmondja, hogy az volt az igazi, amikor még pszichedelikus rockot hallgattak fiatalon, például a Pink Flyod Dark Side of the Moon című albumát énekelgették a szőnyegen hanyatt fekve, amolyan hippisen. Amikor idáig jutottam, akkor már olyan érzésem volt, mintha valami hiba csúszott volna a Mátrixba. Hiszen a jelenlegi kultúrharcos direktíva szerint, amit Horváth Laciék is követnek, a mostani „drogos” zenéket kell támadni és a régi jó „józan” zenéket kell dicsérni. Csak hát ugye, mint itt is kibukott, bizony azok a „régi jó” zenék is tele vannak „drogos” zenékkel. Például akár a Beatles, akár a Rolling Stones, akár a Pink Floyd zenéit nézzük, úton-útfélen és bevallottan találunk olyan hatásokat és utalásokat, amik az illegális drogokra vonatkoznak. Nem véletlenül nevezték „pszichedelikus rocknak” – Zsóti maga mondja ki! Magyarul ha a populáris zene drogoktól való megtisztítási hadjáratát tényleg komolyan vennék ősz hajú politikusaink, akkor egy kellemetlen tisztogatással kellene kezdeniük a saját ifjúkoruk rongyosra hallgatott zenéi közt. Ahelyett, hogy mondjuk csak Azahriah-t meg Pogány Indulót pécéznék ki az „ezek a mai fiatalok” és „bezzeg a mi időnkben” boomer nyavalygással. Nemde? ‍♂️

Horváth drogbiztos betámadott. Csak azért, mert azt merészeltem írni, hogy a miskei tragédiát nem szabad arra használni, hogy emberek egy egész csoportja ellen uszítsanak. Ahelyett, hogy mondjuk megnéznénk, hogy milyen hibák vannak a gyermekvédelmi rendszerben, hogy ez megtörténhetett. Rendes országokban mondjuk ezt mondani sem kell, mert ez alap, és ilyen esetekben a felelős vezetők ugyanezt mondják – de nálunk az uszítás felülről jön és aki akár szót emel, az bújhat és rághatja szégyenében ökleit. Döbbenetes mélység? Hát erről én is tudnék mesélni. Vajon milyen mélységről árulkodik az, hogy nem egyszerűen csak rottyon van a lerohasztott gyermekvédelmi rendszer, de egyenesen sorra bukkannak elő a csontvázak a szekrényből, amik azt bizonyítják, hogy a Hatalom legfelső körei aktívan asszisztálnak a gyermekek abúzusához? Hogy kegyelemben részesítették egy gyermekotthon igazgatóhelyettesét, aki évekig falazott a bántalmazó igazgatónak és megfélemlítette a gyerekeket, akik szót emeltek? Hogy nemrég egy másik intézmény kormány által kitüntetett igazgatójáról derült ki, hogy évtizedek (!) óta erőszakolt meg és adott-vett tinilányokat, miközben az ügyeit folyamatosan eltussolták? Laci, ha erkölcsi mélységekről kell beszélni, akkor titeket senki sem fog tudni alulmúlni! ‍♂️ Egyébként pedig arról még nem is írtam, hogy mennyire képmutató és álszent dolog egy az alkohol promócióját csúcsra járató kormánytól drogosozni, miközben ebben az országban messze több erőszakos bűncselekményt követnek el az alkohol hatása alatt – van olyan kutatás, ami szerint az összes bűncselekmény mintegy felét. És az összes tudatmódosító szer közül messze az alkohol fogyasztását kötik össze leginkább erőszakos viselkedéssel. 400 ezer gyerek él alkoholista szülőkkel. Vajon hány ittas szülő bántalmazza, hanyagolja el a gyermekét akár ebben a pillanatban is? Talán az uszítás helyett végre azt kellene megnézni, hogy mi az állam felelőssége, hogy megvédjük, támogassuk ezeket a gyerekeket, családokat.